3 olyan étel, amelyet nagyszüleink ettek. Nem csak, hogy szép kort éltek meg, de nem is szenvedtek annyi betegségtől, mint mi!

Nagyapám egész életében a faluban élt, gondozta a gazdaságot, a szarvasmarhákat és veteményeskertet művelt. Ritkán járt boltban, nem sok élelmiszert vásárolt, inkább csak a legszükségesebb dolgokat, mint gyufa, gyertya és háztartási cikkek.

Minden élelem, amit megevett, a kertjéből származott. Külön figyelmet érdemel azonban 3 étel, amelyet minden nap fogyasztott, és amelynek hosszú életét köszönheti.

1) Tojás

„Saját gazdasággal rendelkezni és nem tyúkokat nevelni ugyanaz, mint vidéken élni és a városba menni a friss levegőért” – mondta nagyapa. Amíg a szüleim el nem vittek a városba, amikor tizenkét éves voltam, csodálatos életünk volt: kora reggel a tyúkólban gyűjtöttem a tojásokat, és vittem a konyhába, ahol nagyapám megette őket.

Imádtam tojást gyűjteni, egy kis kincs váratlan felfedezéséhez hasonló örömet okozott, és nagyapám gyakran mézzel és mézeskaláccsal fizetett a munkámért.

Leggyakrabban nyersen ette őket: egyenesen a kosárból vett ki néhányat, letörte a tetejét, megsózta és megitta.

2) Méz

Nagyapám egész életében nem evett cukrot. Abszolút nem. Volt saját méhészete.

Szerette az édes, mégis nehéz ételeket: tej mézzel, palacsinta mézzel, darált dió néhány kanál kristálytiszta mézzel, sőt erős fekete tea is, szintén mézzel.

„Miért kellene cukor, ha van mézem? A cukor az ültetvényen a rabszolgák eledele, a méz pedig a méhek ajándéka”. – Szokta mondani. „Különben is, a cukorhoz könnyű hozzászokni, de a mézhez nem.” És ebben valóban igaza volt, kár volt megszabadulni a saját cukorfüggőségemtől, de amikor áttértem a házi mézre, minden a helyére került.

„Ha fáradt vagy, készíts meleg vizet pár kanál mézzel, és estig zümmögni fogsz, mint egy méhecske”. Nagyapa azt tanácsolta. Gyerekként magam is imádtam ezt a találmányát, bár mindenekelőtt a mézes tejet imádtam: finom és egészséges.

És mivel aktív gyerek voltam, és gyakran volt szükségem „feltöltődésre”, gyakran futottam a méz és a tej után – volt bőven elég energia, a lényeg, hogy ne vigyük túlzásba.

3) Tej

A tej a harmadik pillére a nagypapa energiájának. Forró napokon a nagypapa a pincében kihűlt, hűvös, friss tejet, hideg téli napokon pedig meleg, mézes tejet ivott.

Nagyapám az egyszerűség híve volt, és szerette az ételeit „úgy, ahogy van”, így sajtot és más tejtermékeket csak nagyanyám tálalt, de tej mindig volt.

Az egyik mondat, amire leginkább emlékszem, az volt: „Miért iszunk vizet, ha van tej?”. Minden barátom, aki forró focicsaták vagy „háborús játékok” után jött hozzám, nem vízzel, hanem friss tejjel oltotta szomját.

Nagyapám tejszeretete azzal is magyarázható, hogy a szó szoros értelmében minden tehenét szerette, a legjobb réteket találta meg nekik, otthon etette őket, nevet adott nekik, gyengéd kapcsolatot ápolt az őt tápláló állattal, és a „marha” szavakat a jószágaihoz intézte, amit én egyáltalán nem hallottam tőle.

Friss, természetes termények a saját kertjéből, ápolt tehenei és kecskéi, szeretettel készített méhkaptárat a méheknek, és a méz – hogyan is cserélhetnénk el cukorral vagy tartósítószerekkel? A modern városlakók számára ez sajnos egyre nehezebben érthető.