49 évesen végre megtaláltam az igazit! 102 randit kellett végigszenvednem hozzá

Kétszer is voltam férjnél. Az első férjem ivott, a másodikat elvitte az infarktus 50 évesen.

Amikor betöltöttem a 47-et, elhatároztam, hogy nem akarok egyedül megöregedni.

Vágytam rá, hogy legyen kivel sétálni egyet a városban, legyen kinek lefőzni egy kávét, vagy együtt nézni a tévét a hideg téli estéken.

Barátnőim rábeszélésére regisztráltam egy társkeresőn. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi megaláztatáson kell átmennem, mire megtalálom azt a férfit, akiben megbízhatok. Nem is tudja elképzelni az a boldogságban élő asszony, hogy mennyi veszéllyel jár egy negyven fölötti nőnek, ha meg akarja találni a párját. 102 randit kellett túlélnem, mire összehozott a sors Attilával.

Voltak szexéhes fiatal férfiak, akik azt képzelték, azért, mert idősebb vagyok náluk, zöld lámpát kaptak a könnyű kalandhoz, voltak ápolatlan, fogatlan idősebb urak, akik a pénzükért ingyen cselédet kerestek. Unatkozó házas emberek, akik nem akartak fizetni a profiknak, és azt képzelték, egy magányos nő mindenre kapható, bolondok, és végtelenül magányos, lepusztult alakok. De nem adtam fel. Azt gondoltam, ha kiszállok, örökre egyedül maradok, ezért minden borzalmas találkozó után biztattam magamat: egyszer eljön a te embered.

Attila is csak azért regisztrált, mert a barátai rábeszélték. Félénk, 54 éves pasi, aki nagyot csalódott a nőkben. Egyedül nevelte fel két fiát, mert a volt felesége elszaladt Londonig, csak hogy ne kelljen mosnia, főznie a gyerekeire.

Aztán egymásra találtunk.

Amikor beléptem a kávézóba, ahol a találkozót megbeszéltük, először nem tetszett. Kicsit túlsúlyos, kicsit kopasz is a lelkem. Aztán elkezdtünk beszélgetni. És éreztem, hogy itt egy férfi, aki nem hazudik. Aki nem akarja, hogy megoldjam az életét helyette. Aki tud még szeretni, de nem kapaszkodik kétségbeesetten.

Soha nem felejtem el azt a találkozót. Azóta megváltozott az életem.

Reméljük, a cikk elnyerte a tetszésed és nem felejted el, hogy megoszd a barátaiddal és családtagjaiddal is. Köszönjük.

Forrás: szupertanacsokblog.hu