Latest Posts
Nő:
Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett. Ő elgondolkozva néz fölfelé. Én aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról.
Ó jajj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam.
Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal...
Férfi:
Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a picsába nem esik le?!
Előző poszt – talán egyetlen olvasóm által elkövetett – egyetlen kommentjéből:
“milyen jó volt Zürichben. Annyira más világ. Nincs stressz, minden működik, lehet örülni az életnek”
Nos. Én ott toltam el, hogy annó nagyon lusta voltam tanulni. ‘84-ben fejeztem be az általános, 2-es alatti (!) átlaggal.
Pedig a negyediket még négyessel abszolváltam.
Mindezt proli szülők gyermekeként, nekem álom volt a zene, torna, nyelv oktatás. A síparadocsomozás, vagy a balatoni nyaralás.
TANULNOM KELLETT VOLNA..
És még időben elvégezni egy olyan közepet, amiben ERŐS nyelv oktatás van.
Angol, vagy német.
Ha komolyan vettem volna az általánost, akkor az orosz is beficcent volna.
Akkor ÉN MOST NEM EBBEN A BÜDÖS ROHADT ORSZÁGBAN SZÍVÁM a bránert.
Lehet gabával nyomnám cürihben a meleg teákat. Sőt.
Ejj de jó lenne… sajnos nekem már végem. Itt fogom bevégezni egy senkiként.
Pedig szépen indult a szeptember.
Nagyobbik gyerek oviba, uszni jár, gumibugyiról egyből wc-re szokott (1 nap alatt), kicsinek vége lett a nyűgjeinek, hátambannémi javulás volt érzékelhető, helyrebillentettem a családi költségvetést (2/3-ra.. istenem, mik ki nem derülnek, ha az ember loggolni nem kezdi a kiadásait).
Aztán jött a világégés.
Hátam kibaszottul beborult. Szarabbulv vagyok mint műtét előtt. Gyerekeken hetente jönnek ki a különféle egészségügyi bazmeg-ek. Heim Pál elmehet a halál f… Különösen a fül-orr-gége.
Úszásnak így annyi és az ovit is ritkábban látjuk mint előtte, amikor csak arra sétáltunk.
Melóhelyen minden péntek este halál van és katasztrófa. Nem bírom agyilag.
A pénz meg úgy folyik ki a kezeim közül – de nem csokira meg fast-food-ra – mintha különös vonzással élne bármivel szemben, míg engem meg taszítana.
Volt, hogy heti 30e HUF ment el patikára. Kb ugyanennyi parasztszolvenciára.
Mindenki szarik mindenkire itt pesten, megy az átgázolás a másik ember eldőlt testén.
Így ismételten a lelki kutam alján fogom a szívlapátot.
És ások lefelé…
Tegnap volt fiam Zsombor első úszás oktatása. Inkább csak úsztatás volt, mert eléggé ‘játékosan’ ismerkedtetik a vizi világgal őket.
Az edző bácsi – András – szerint gyermekem ‘élénk’ valamint hogy ‘egy egyéniség’ és hogy egy ‘gézengúz’.
Szó ami szó, a mienk kissé kilóg a sorból, bármit kell csinálni, csinálja, de egy kis flikk-flakk-al.
Például ha át kell bújni valami alatt, de csak úgy lehet hogy le kell merülni egy pillanatra a víz alá, megcsinálja, de előtte lelkesen magyarázza, hogy az edző bácsi inkább emelje feljebb azt a valamit mert ugy nem kell lebukni :-D
Édes lehet.
Viszont az űber az az, hogy egy játszótéri ismerős kislánnyal, Hannával, együtt jár erre az oktatásra a fiam.
Hanna egyszercsak odament a Zsombihoz és elcsattantott egy hatalmas puszit.
Nézzük csak, élénk, gézengúz egyéniség, a csajok pedig maguktól mennek hozzá.
Az az érzésem, meg kell ismerkednem a Hanna szüleivel… :-D
MS szerint nem jár nekünk.
Minek az! Mi amúgy se veszünk semmit tőlük. Rendes XBOX Live se jár nekünk. Meg semmi sem. Örüljünk hogy fut még otthon a warez XP.
Megkeresném azt az agytalant, akinek ezt köszönhetjük mi, meg még vagy 100 ország.
Baszódjanak meg.
Namajd USA-ból hozatok magamnak.
Mindenki tudja, hogy az időjóslás nem egy egzakt tudomány. Gyakran közelebb áll a valósághoz a hallottak ellentettje.
Manapság viszont egyre több ‘szakma’ képviselőjével járok úgy, hogy ha nyomok rá egy 1/x-et, na akkor akár hihető is amit mond.
Milyen hülyén nézne ki a föld, ha mindenki számológéppel a kezébe kommunikálna :-D
Hoppácska!
Mobiltelefon… uhhh lehet nem is mondok újat :-DD Series 60-re nem tud valaki 1/x-et? :-DDD
Annyira tutti kis kölyök! Nagyon szeretem!
A bátyus viszont masszívan irigy. Mama Becézik, papa Bencézik. Mindenki Bencézik.
Na akkor én meg tudom, mivel tudok nektek rosz napot okozni!
És megy az ordibálás.
Ejj de jó lenne egy stresszmentes világ! Nézem a picit és majd’ elsírom magam, amikor belegondolok, miben fog felnőni.
Részemről mindent meg fogok tenni, hogy minnél boldogabb legyen.
Nos, 6 hete megműtöttek ismét. Gerinc.
Mivel ebben az esetben már konkrétan tudni vélték panaszaim okát, eléggé bizakodóan álltam (feküdtem) a sebész kezei elé (alá).
Hát kérem.
A műtét sikerült, a beteg elhalálozott.
Kicsit úgy vagyok most, mint a viccben:
János bácsi! Van egy jó hírem és egy rosz!
Sajnos a jó lábát vágtuk le. Viszont a másik szépen gyógyul!
Mert bár a kiváltó okot tényleg megszüntették, de a panaszok, fájdalmak, szenvedések megmaradtak. És kb ennyi.
Most megint az van, hogy reumatológusok után kell szaladgálnom. 1-2 hónapos időpontok, hülye, semmit nem érő kezelések. Lenézés és lesajnálás.
Ülni, menni továbbra se fogok tudni.
Így jártam.
Ha F1-es pilóta lennék, lehet 10 nap alatt minden problémám megszünne.
Tiramisu-t készítünk.
Feleségemmel megbeszélve, összeírta mit kell vennünk. Bevásárlás megvolt, nekiállnánk az elkészítéshez.
- Akkor kell a habfixáló.. - mondom neki
- őŐŐ azt nem vettÜNK… – kutatás – ahh szerencsére van itthon, és még épp nem járt le a szavatossága…
- Ahhrrgggg .. Jó.. amarettó…
- öÖÖÖö az nincs..
- ???
- De legfeljebb nem lesz benne..
- Ehhh… (ekkor már 200/100) … akkor … kakaópor?
- Nincs.. ott a neszkvikk…
- Óbazmeg a tiramisudat…
Mostanában mindennel így járok, ha másra bízom a végrehajtást. Kezdek csalódni az emberekben körülöttem.
Nem lehet mindenki süket körülöttem.
Lehet hogy én beszélek halkan?
Most volt egy hónapos a pici. Bence. Bence Máté. Még ízlelgetem a nevét. Annyira érdekes érzés ez nekem. Szoknom kell hogy nagyobb a család, nagyobb a felelősség.
Persze a Zsombor érdekesen reagált az egészre. Skizofrén módon viselkedik. Egyik pillanatban szereti az öcsikét, fogni akarja, simogatja, “Viszem én magam!” van, másik pillanatban meg meg van őrülve. Nem hallgat ránk, visítozik, rúg-kapál, verekszik, kezelhetetlenül viselkedik. Kész rémálom. Persze próbáljuk higgattan megoldani a dolgot.
Persze nem könnyű, így, hogy a műtétem minden héten két alkalommal képbe kerül, majd lefújják.
Nem vagyok haldokló. Lábon be tudok menni a kórházba, tehát ráérek. Leszaródik, hogy mellette pengeélen táncolok a munkámmal, a családommal, az életemmel, meg minden.
Apámat a másik kórházban – mit ad isten – pont hasonló problémákkal a napokban meg is műtötték… Jobbak voltak a kapcsolatok. Ennyit számit a 21. században a kapcsolati tőke. Sajna nekem nincs.
Egyetlen vígaszom a pici. Bence. Szép nevet sikerült összehozni. Szegény hasfájós. Egy hete visít mint a kismalac mikor meglátja a böllért. Azt mondták a dokik – ilyenkor ők istenek ugye – hogy ki kell nőnie, oldjuk meg.
Mikor már nem tudtunk mit csinálni, a rokonok ajánlottak valami cici előtti szuszpenziót.
Egy órával később minden probléma megszűnt.
Azt hiszem, továbbra is hadilábon fogok állni az egészségüggyel.
A pici közben nőtt 5 centit és 70 dekát.
Minden és mindenki nyúlik. Mint a rétestészta…
Voltunk a nagyobb sráccal mult héten beiratkozni az oviba. Kiscsoportos lesz (!).
Épp ott voltak az előző évi ‘végzős’ kiscsoportosok is.
A fiam volt a legmagasabb ‘közöttük’ :-) csak az ábrázatáról virított hogy Ő még kezdő..
Lassan megvehetem neki az első kosárpalánkját.
…ennyit tennék még hozzá: Bence baba
Akkor láttam meg, amikor posztoltam az előző bejegyzést, hogy pont 1 hónapja írtam utoljára a blogomba.
Aztán a poszt valahogy nem akart kikerülni az oldalra.
Kiderült, hogy elszállt, a gyakorlatilag a szolgáltatás első percétől stabil UPC internet elérésem.
Kiderült, hogy csak a nettel van gond, érdekes módon a telefon meg a digitális tv az mux tovább..
Némi nyomozés után azt is kiderítettem, hogy ha frissítem a dhcp-n keresztül a wan ip-t, akkor rövid ideig megint működik.
Felhívtam a 1221-et, majd dobtam egy hátast.
Simán hülyére akartak venni, és be akarták nekem magyarázni, hogy a routerem külső lába a szar, mert ők biza látják a rútert. Akkor is, amikor én meg nem láttam ki.
Akkor sem, ha közvetlenül rátettem a gépen a kábelmodemre.
Ekkor meg már megfenyegettek, hogy ki tudnak küldeni egy szakit, kb 3 nap múlva, aki rádugja a notiját a kábelmodemre, de ha neki működni fog, akkor fizetnem kell a kiszálást. De ha én veszek egy új routert (mert biztos az én hibám) akkor azt ők nem fizetik ki, ha mégiscsak ők a hunyók.
Ezmilyen.
Mivan, ha éppen akkor épp működik? Ugyanis van amikor 1-2 órát megy, utánna kaszálódik el?
Namajd holnap délelőtt kiderül.
Addig is, élvezem a mobilnetet.
Megszületett Bence fiam. Igencsak örülök neki.
Sajnos az egészségügy ismételten belefosott egy faszát dologba. Meg se lepődöm.
De legalább offline már láttam a fiamat. Még jó hogy kamerás mobilja van azasszonynak.
Úgylátszik nekem nem adatott meg, hogy az életem normális úton haladjon.
Így jártam.
Na ezt meg kell írnom olyan ‘szép’…
Egy hetes kórházi tartózkodásom a várt eredményt hozta.
Semmit.
Még eljövetelkor abban állapodtunk meg, hogy 2 hét múlva meglátjuk, hogy hat a szer. Hát semmit.
Sőt. Gyakorlatilag hugyozni alig bírok kimenni. Olyan fájdalmaim vannak, hogy időnként elsírom magam, amikor nem lát a család.
De betartottam a két hetet, nem panaszkodtam. A ‘dokim’ nagyon normális. Feleslegesen minek basztassam. Ő is ember.
Mikor felhívtam, közölte velem hogy szabin van, nem tud velem mit csinálni.
Még 3 hétig.
Jó mi?
Újabb 3 hét szenvedés. Mert szabin van. És ezt gondolom nem tudta volna időben közölni velem, esetleg egyeztetni a kollégákkal, vagy akármi.
Persze mondta, hogy amiket a gerincembe injekcióztak, annak hatnia KELL.
Mondom nem hat. ‘Neeem, annak hatnia KELLLL’.
(Ó b+) Hát NEM HAT!!!
20.-ig vagy tűrök, vagy használatba veszem valamelyik konyhakést.
Az érzésről.
Aki látta Bruce Lee-től a Sárkány visszatér című klasszikust. Annak a végén van a renegát Shaolin szerzetes csereberélhető kézfejjel.
Na neki volt ilyen tigris mancsos meg késes tool-ja.
Mintha azzak akarná valaki - a combizmaimba vágva - leszakítani a jobb lábam, miközben véres húscafatokban hántja le a csontról a húst.
Segítői eközben lelkesen sózzák és savazzák a sebeimet.
24 órában.
Hát ez hat inkább nem a fájdalom csillapító.
.
Ja… papírom van róla, hogy NEM a súlyom miatt történik ez velem. Bocsesz.
Sajnos megint el vagyok a blogról felejtkezve.
Mentségemre legyen mondva, harmadik hónapja fekszem a legkülönböző méretű gerincfájdalmakkal a hátamban. Közben dolgozom, hogy a főnököm lássa, nem vagyok felesleges.
Nyakunkba is kaptunk némi szigorítást. Nem részletezem. Boldogabban nem fogok tőle kódolni. Hatékonyabban se. De ez van meg a vállság.
Szerdán befekszem egy hétre a kórházba ismét. Most nem fogyni fogok, de szerintem megragadom az alkalmat, és rágyúrok, hátha.
2 hónap alatt így is lement 14 kiló. Semmi mozgás, csak diéta. Meg vitaminok.
Valószínű nem lesz kedvem enni a napi 4 alkalmas gerincbeszúrkálástól.
Éljenek a reumatológusok... ott lent 1000 méter mélyen az óceánban, bérlek nekik helyet az ügyvédek mellett..
Lelkes, microsoft technológiákat használó fejlesztő lennék. Rendszeresen informálódom mindenről, amit a nagy cég kitalál. Hevesen bólogatok, ha valamihez hozzáfűzik, mennyire fasza dolog.
Most meg itt ez a felhő.. ez az Azure vagy mi.
És belém villant egy érzés.
Nem vagyunk mi bárányok? Nem élünk - fejlesztünk mi karámba?
Van ugye ez a nagy rét. Benne vannak a bárányok, ezek legyenek a fejlesztők...
Ezek a bárányok fogják magukat, és elkezdenek legelni (fejleszteni) és szépen rájönnek, hogy kinek melyik területen nő a legfinomabb ennivaló (technológia), persze mindenki bárány, kissebb nagyobb csoportokat alkotnak a finomabb területeken.
Itt ez az MS.
A fejlesztö is ember, gyarló, hajlamos a kényelemre, ezt meglovagolva az MS magához édesgeti a fejlesztőket. (kényelmes IDE, vagy a rendkívül jó leírások a neten, MSDN, stb)
Aztán mire kettőt pislant az ember, már nem tudja elképzelni hogy van világ azon a karámon túl, amit az MS 'kijelöl' a rétből.
Majd 1-3 évente fogja magát és más-más területeket jelöl ki 'megfelelő táplálék' címén a rétből, és karámon keresztül szépen áthajtja a birkákat innen-oda...
És most ez az érzés hasított belém az azúrral kapcsolatban. És most nem tudom, akarok-e belemasírozni ebbe a másik karámba.
Ami prezit infót nézek, olyan, mintha nem a cél lenne promótálva, hanem az út. Valami nem kerek.
Nem... NEM azt mondom, hogy amit az MS kitalál szar, hanem azt, hogy mostanában nem érzem egyértelműen, hogy jó az adott út vagy nem.
Gyarapítanám a bizonytalanok táborát.
Azt hiszem nem akarom többet megünnepelni a szülinapom. Az utóbbi években ez a legrosszabb napom minden évben.
Tele van vitával meg idegességgel. Sokkal vidámabban tellik bármelyik egyéb szokványos napom mint ez.
Valami elromlott. Nem kell. Remélem sikerül elfelejtenem.
Inkább vidámkodom a fiaimmal.
Ez az index cikk kivágta a biztosítékot...
Rommá vannak sajnálva a romák. Nincs ugye roma (!) bűnözés, rendes becsületes emberek ők.. persze...
De kérdem én, az olvasottak alapján, senkinek sem tűnik fel, hogy mindehhez úgy álltak a romák, hogy simán hazudtak a hivatalos dokumentumokban, vagy legalábbis szemük se rebbent a nyilvánvaló kamu papírok ismeretében, csak hogy vagyonhoz (lakás) juthassanak?
Aláírták!
Simán bevállalták a kamuzást, legfeljebb letagadják "óóó kérem, mi nem tudtuk, minket megvezettek/átvertek, a romákat mindenki kihasználja"..
Lófaszt.
NYILVÁNVALÓ hogy nem tudják kifizetni majd a lakástörlesztést. Tudták ők, tudta mindenki.
Mégis. És utólag ki fizeti meg a károkat?
A rendes magyar adófizető állampolgár. Milliárdokat.