Pedig szépen indult a szeptember.
Nagyobbik gyerek oviba, uszni jár, gumibugyiról egyből wc-re szokott (1 nap alatt), kicsinek vége lett a nyűgjeinek, hátambannémi javulás volt érzékelhető, helyrebillentettem a családi költségvetést (2/3-ra.. istenem, mik ki nem derülnek, ha az ember loggolni nem kezdi a kiadásait).
Aztán jött a világégés.
Hátam kibaszottul beborult. Szarabbulv vagyok mint műtét előtt. Gyerekeken hetente jönnek ki a különféle egészségügyi bazmeg-ek. Heim Pál elmehet a halál f… Különösen a fül-orr-gége.
Úszásnak így annyi és az ovit is ritkábban látjuk mint előtte, amikor csak arra sétáltunk.
Melóhelyen minden péntek este halál van és katasztrófa. Nem bírom agyilag.
A pénz meg úgy folyik ki a kezeim közül – de nem csokira meg fast-food-ra – mintha különös vonzással élne bármivel szemben, míg engem meg taszítana.
Volt, hogy heti 30e HUF ment el patikára. Kb ugyanennyi parasztszolvenciára.
Mindenki szarik mindenkire itt pesten, megy az átgázolás a másik ember eldőlt testén.
Így ismételten a lelki kutam alján fogom a szívlapátot.
És ások lefelé…