November 2009 Entries
Előző poszt – talán egyetlen olvasóm által elkövetett – egyetlen kommentjéből: “milyen jó volt Zürichben. Annyira más világ. Nincs stressz, minden működik, lehet örülni az életnek” Nos. Én ott toltam el, hogy annó nagyon lusta voltam tanulni. ‘84-ben fejeztem be az általános, 2-es alatti (!) átlaggal. Pedig a negyediket még négyessel abszolváltam. Mindezt proli szülők gyermekeként, nekem álom volt a zene, torna, nyelv oktatás. A síparadocsomozás, vagy a balatoni nyaralás. TANULNOM KELLETT VOLNA.. És még időben elvégezni egy olyan közepet, amiben ERŐS nyelv oktatás van. Angol, vagy német. ...
Pedig szépen indult a szeptember. Nagyobbik gyerek oviba, uszni jár, gumibugyiról egyből wc-re szokott (1 nap alatt), kicsinek vége lett a nyűgjeinek, hátambannémi javulás volt érzékelhető, helyrebillentettem a családi költségvetést (2/3-ra.. istenem, mik ki nem derülnek, ha az ember loggolni nem kezdi a kiadásait). Aztán jött a világégés. Hátam kibaszottul beborult. Szarabbulv vagyok mint műtét előtt. Gyerekeken hetente jönnek ki a különféle egészségügyi bazmeg-ek. Heim Pál elmehet a halál f… Különösen a fül-orr-gége. Úszásnak így annyi és az ovit is ritkábban látjuk mint előtte, amikor csak arra sétáltunk. Melóhelyen minden péntek este halál van és...