Tegnap volt fiam Zsombor első úszás oktatása. Inkább csak úsztatás volt, mert eléggé ‘játékosan’ ismerkedtetik a vizi világgal őket.
Az edző bácsi – András – szerint gyermekem ‘élénk’ valamint hogy ‘egy egyéniség’ és hogy egy ‘gézengúz’.
Szó ami szó, a mienk kissé kilóg a sorból, bármit kell csinálni, csinálja, de egy kis flikk-flakk-al.
Például ha át kell bújni valami alatt, de csak úgy lehet hogy le kell merülni egy pillanatra a víz alá, megcsinálja, de előtte lelkesen magyarázza, hogy az edző bácsi inkább emelje feljebb azt a valamit mert ugy nem kell lebukni :-D
Édes lehet.
Viszont az űber az az, hogy egy játszótéri ismerős kislánnyal, Hannával, együtt jár erre az oktatásra a fiam.
Hanna egyszercsak odament a Zsombihoz és elcsattantott egy hatalmas puszit.
Nézzük csak, élénk, gézengúz egyéniség, a csajok pedig maguktól mennek hozzá.
Az az érzésem, meg kell ismerkednem a Hanna szüleivel… :-D