Szombaton délelőtt negyed 11 körül, a Váci úti OBI áruházban, életemben először ellopták a mobilomat.
Először is, csak kellemetlenség, mert a vas pótolható, a telefonszámok egy 3 hónapos híváslista alapján visszaszedhetőek (előlre is bocs, ha valakit hívok, kicsoda :-D ) a rajta levő java programok pótolhatóak, fényképek, végül is nem egy fotógép volt, 1 videó, hát az hiányozni fog, de nem életveszélyes, a gyereket videóztam, ahogy megmutatta papának, mit tud a játszótéri cuccokkal művelni.
Tehát kellemetlen, mert időt fog tőlem elvenni.
Viszont elgondolkodtatott. Sohasem nyúltak le semmivel. Nem hagytam. Figyeltem, és direkt elkerültem a zsebtolvajlás lehetőségét is.
Most, ahogy agyban rekonstruáltam a dolgokat, eléggé egyértelmű a dolog.
Volt ott egy kissebséghez tartozó csapat. Konyhai kiegészítőket "néztek".
Gyermekeik meg fel-alá szaladgáltak az áruházban, többször ki kellett őket kerülnöm, de volt, hogy "nekem jöttek".
Huh vazze... Ez egyértelműnek tűnik.
Idén egyszer már fel kellett a családom nyugodt kis életét MIATTUK forgatni. Elköltöztünk, mivel a szomszédba jött lakni egy "család".
Most mit tegyek?
Én nem vezethetek a zsebeim köré 220 voltos keritést. Pedig a farkamra úgy kiirnám hogy "Magasfeszültség".....