Karácsony és újév között megfogalmazódott a családban a 2008-as ukáz: EL INNEN!
Január 2-a óta telket-lakást akármit keresünk, körülbelül mintha ezen múlna az életünk.
Az új szomszéd (bár az utóbbi időben mintha moderáltabb lenne) olyan szinten ráment az idegeimre, hogyha köhint egyet (persze áthallatszik) rendesen pánikrohamom van, hogy mi lesz este. Pláne ha nekiáll főzni, az konstans vendégsereget indukál. Ilyenkor éjfélig hogyha elindul a vonat a szivük majdnem megszakad :-(.
Még van néhány apróság, de túl hosszú lenne most itt kifejteni, talán egyszer.
Szóval a motiváció is megvolna, irány a hirdetések.
Valamilyen hihhetetlen érzékkel egy ingatlanos bennhagyta a röplapját a postaládában, felhívtuk, pofátlanságok sorozata.
4%-ért (jutalák) megengedik, hogy mi is hirdethessük a lakást, sőt el is adhatjuk, de felesleges, mert Ők úgyis meghirdetik minden értelmes helyen. Namost 4% az egy 20 millás lakásnál 800 000HUF. Ezért igazából nem erőltetik meg magukat, de ahogy mi kitapasztaltuk, ez egyfajta (kartelgyanus) konstans.
Lakás hirdetve, OK. Jöjjenek a páciensek.
Viszont a másik oldalon is szopóág van. Társasház értelem szerűen mégegyszer nem, vagy csak nagyon nagyon kedvező esetben.
Telek viszont építkezéshez halál. Pest közigazgatási határain belül 20 milla, határon 15 milla, közelben 10 milla, 40-60 km-re már 6-ert is akár. Érdekes lesz ez.
Mindenki az én zsebembe akar turkálni. Úgy érzem, következő szintre kell lépnem, bekeményítenem.
Addig is, ha elviszik a kecót, akkor irány az albi. Dejólesz...