Szóval ma van 2008. január 1.
Legutóbbi bejegyzésem óta 22 nap telt el. Nekem egy hosszúnak tűnik.
Történt velem annyi rossz, ami másnak egy egész évre kijut.
Ez a 2008 mint szám, szimpatikusnak tűnik. Olyan szimmetrikusnak, kereknek.
Remélem sokkal, vagy legalább valamennyivel, jobb lesz mint 2007.
22-én elmentünk a METRO-ba, hogy a szent halkaja alapanyagok karácsonyra meglegyenek. Amióta feljavította a METRO a halas részlegét, megelégedéssel jártunk oda vissza, ha tengeri kütyü kellet.
23-a este elkezdtük volna előkészíteni a másnapi sütésfőzéshez a dolgokat, amikor a halas zacsikat kinyitva olyan dögszag csapta meg az orrunkat, hogy a kukáig való futásban simán évszázados rekordokat döntöttem meg.
Már kiszolgáláskor gyanúsak voltak a halas 'szakik', betudtam az ünnepek előtti hajtásnak, de az, hogy az egyik legdrágább tengeri halukból képes volt romlottat adni... persze én voltam a hülye, bíztam az eddigi tapasztalatokban, de akkor is. Persze ekkor rohangálás volt halért, de már sehol nem volt csak mirelit. Az lett.
Az új szomszéd szenteste éjfélig 200000 watt pmpo-t nyomott a végén 'hogyhaelindulavonataszivemmajdnemmegszakaad'-ot falsul kórus-énekelve feltéve a koronát.
Hál istennek, de... hol élnek ezek?
Aztán a gyerek lett beteg. 5 doki, 5 különböző diagnózis, gyógymód, valamint még az ügyeletről is elzavartak azzal, hogy majd ha 38 felett lesz tartósan a láza, akkor 'terheljük' a dokit, ha meg komolyabb, akkor hívjunk gyerekmentőt. Anyádat.
Végül is a gyerek magától jobban lett. Valószínű, hogy csak mi voltunk túlaggódósok, de akkor is, gyerekről van szó, ráadásul a mienkről.
Hazautaztunk 200 km-t, majd kiderült, hogy csak az én ruhám fele maradt otthon. Rohangálás ruháért. Macinaciban mégse mehetek vendégségbe.
Aztán hazajöttünk, magamat még megleptem egy Nokia E51-el, ami rulz, de hogy a picsába lehet kikapcsolni a bekapcsolás-kikapcsolás dallamot? Nincs meg a menüpont. Ehh..
Volt még csomó dolog, de úgy döntöttem, szarok a sors által a vállamra rakott nehezékekre, akkor is jól akarom érezni magam.
Az év utolsó napját kollégám és a felesége társaságát élveztük.
A hátam úgy beállt valamitől, hogy egész idő alatt csak ülni-feküdni tudtam.
A TV-ben látottak alapján kijelenthetem, van még hova süllyednie a médiának. 23:59:27-kor alianz hirdetés, 0:00:00-kor himnusz, 0:02:00 újabb hirdetési blokk.
Na reggelre, emlékeztetőül, már 2008 van, a gyerek annyira rendbejött, hogy egyszerre bereggelizett annyit, amennyit reggelire a betegsége alatt összesen nem evett :-D
Szóval remélem, ilyen pozitív dolgok jönnek. Szar volt a 2007 nekem....