January 2008 Entries
Indexről:
"Szonda Ipsos: Az MSZP-t egymillióan hagyták el, de csak kisebb részük pártolt a Fideszhez."
És a maradék? Szerintem egyszerűen csak élni szeretné az életét. Csak hagyják már békén.
Tegnap, szabadság terhére, elmentünk megnézni egy 850 nm2-es parcellát. A hely tutti, vonzó. Domb tetején, panoráma, amit tutti nem rontanak el beépítésekkel, szomszédok szimpatikusak, stb.
Miközben az eladóval tárgyaltunk, aki a parcellázás telkeit kéviseli, odajött egy frissen ott-lakó, és elkezte sorolni mindenki füle hallatára, hogy milyen szopás itt telket venni. Tulajdon viszonytól, önkormányzaton keresztül, az eladóig - szerinte - mindenki átvágós, igérgetős, semmit nem tevős, plusz éppen pereskedik is az éppen ott álló eladóval aki már a cégét is elvesztette a biznisz miatt. Nincs víz, minden 'gázos' stb... :-D
Komoly a differencia a szubjektív megítélésem illetve a tapasztalatok között.
Mikor kimentünk, google-ban megnéztem...
Ha sikerül a családiház project, akkor veszek tutti egy ilyent.
Mindig is érdekelt a fényképezés.
Viszont rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon tudtam asszimilálni azt a tudást, ami élménnyé tette volna számomra azt. Azonnal rögtön profi módon akartam csinálni mindent, és ugye jöttek a kudarcok, a kedv meg elment.
Szép lassan csökkent az étvágyam, eljutottam a profi kameráktól, - a most birtokolt - point&click jellegű digitális viccekig.
Na nem mintha azok rosszak lennének, csak valahogy... valahogy nem az igazi.
Eltelt 20 év és mintha kezdene kialakulni bennem egyfajta igényesség felé törekvés a témában, plusz kezdem érteni ezt az egészet.
Vagy csak öregszem, kezd megnyugodni az agyam?? :-D
Utóbbi időben egyre többször fordul elő velem, hogy ügyintézéskor, a másik oldal felől kapott papírokat átfutva (!) - amit űber IT álltal üzemeltetett űber rendszer követ el űberbiztonságosan - valalami faszságot mindíg kibökök. Eddig azt hittem, ez a dolog a banki, meg államigazgatás, kiemelten pl az OEP szféra kiváltsága, de nem.
2008-ban érzésem szerint a humán faktor méginkább kénytelen belevonni önmagát a folyamatokba, különben káosz. Foglalkozni kell a dolgokkal egyre inkább. Biztos ismerős, a "ha én nem folyok bele/csinálom meg akkor az tutti szar lesz" érzés.
Ha valaki nem érti, itt egy példa a mai napból.
Asszony még tavaly befoglal egy űberbababarát helyen 4 napnyi relaxot...
Karácsony és újév között megfogalmazódott a családban a 2008-as ukáz: EL INNEN!
Január 2-a óta telket-lakást akármit keresünk, körülbelül mintha ezen múlna az életünk.
Az új szomszéd (bár az utóbbi időben mintha moderáltabb lenne) olyan szinten ráment az idegeimre, hogyha köhint egyet (persze áthallatszik) rendesen pánikrohamom van, hogy mi lesz este. Pláne ha nekiáll főzni, az konstans vendégsereget indukál. Ilyenkor éjfélig hogyha elindul a vonat a szivük majdnem megszakad :-(.
Még van néhány apróság, de túl hosszú lenne most itt kifejteni, talán egyszer.
Szóval a motiváció is megvolna, irány a hirdetések.
Valamilyen hihhetetlen érzékkel egy ingatlanos bennhagyta a röplapját a postaládában, felhívtuk, pofátlanságok sorozata.
4%-ért (jutalák) megengedik,...
Szóval ma van 2008. január 1.
Legutóbbi bejegyzésem óta 22 nap telt el. Nekem egy hosszúnak tűnik.
Történt velem annyi rossz, ami másnak egy egész évre kijut.
Ez a 2008 mint szám, szimpatikusnak tűnik. Olyan szimmetrikusnak, kereknek.
Remélem sokkal, vagy legalább valamennyivel, jobb lesz mint 2007.
22-én elmentünk a METRO-ba, hogy a szent halkaja alapanyagok karácsonyra meglegyenek. Amióta feljavította a METRO a halas részlegét, megelégedéssel jártunk oda vissza, ha tengeri kütyü kellet.
23-a este elkezdtük volna előkészíteni a másnapi sütésfőzéshez a dolgokat, amikor a halas zacsikat kinyitva olyan dögszag csapta meg az orrunkat, hogy a kukáig való futásban simán évszázados rekordokat döntöttem meg.
Már kiszolgáláskor gyanúsak voltak...