Alapból rettegek attól, hogy el kelljen mennem a dokikhoz. Legyen szó háziorvosról, szakrendelésről, kórházról, bármi.
Nem maga a vizsgálat taszít, meg a betegség tudata/ténye stb.
Az taszít, ahogyan működnek itt magyarországon ezek a dolgok.
Két éve sajnos úgy alakult, hogy a dolgok általam kifogásolt menete miatt lebénult a fél lábam.
Pölö. És ezen kurvára nem segít az, hogy Ők jót akartak, meg jönnek a biogyógyászok... leszarom.
Ez alatt a két év alatt - magamon tapasztalom nap mint nap - egy vidám, életerős, boldog, céltudatos emberből sikerült az egészségügynek egy mindinkább magába forduló depressziós kiálhatatlan ember kreálnia.
Az utóbbi hónapokban gyakran azon kaptam magam, hogy a halál gondolatával játszom. Igencsak megizzasztott hogy intelligenciával lekezeljem a dolgot.
Az az intézmény, akinek pont az lenne a dolga, hogy az emberek testi-lelki problémáit megoldva segítsen boldog életet élni - tapasztalataim szerint - nem más, mint egy halálgyár.
Ez van. Beledögölhetsz, de nem segítenek rajtad.
Most jöjjön a példa:
Egy hete a derekamban egy rég tapasztalt érzés nyillalt. Pont úgy, mint amikor 2 éve a porckoronkom szétnyírta néhány idegszálamat, hála a reumatológusom makacs tünetikezelési (!) fetisizmusának.
Gontoltam - ó én naív - nem hagyom annyiban, és mielőtt bármi komolyabb dolog történne, elmegyek a szakrendelőbe, hogy akkor most tessék komolyan venni.
Hát nem. Reumatológiát 3 feltétel teljesülése esetén lehet látogatni:
- beutaló
- időpont
- vizitdíj
Részemről a tapasztalt fájdalmak biztos tudatában a "pénz nem számít" elvet követve az első két pont kihagyásával próbáltam ellátáshoz jutni.
Rögtön amikor a regisztrációhoz értem, kérdezték persze, hogy van-e beutalóm és időpontom.
Mondtam nekik nincs, de fizetek akármennyit, illetve legutóbb azt állította az aszisztens, hogy sürgős esetben ezek nélkül is ellátnak.
(Jobb lában pont emiatt a sürgősség miatt lett oda. Ugyanis a látható problémáim ellenére 3 és fél órát vártam a dokira, mert nem volt időpontom)
Erre azt kaptam, hogy nem hiszi, de próbáljam megbeszélni fent az aszisztensel majd be is regisztrált a drága.
Felmentem a reumára, majd jó fél órát vártam, kopogtattam ideoda, semmi reakció.
Lementem hogy nincs fent senki, erre közölte a hölgy, hogy "ja, persze ma nincs rendelés délelőtt".
Ó basszátok meg. Most mi legyen?
Mondta hogy hivjak mentőt, menjek kórházba. Lófaszt.
Kérhetek időpontot is. Mikorra van? 3 hét múlva... A jó édes anyátok valagát azt...
Ekkor már előbújt belőle az empátiája, és megsúgta, hogy valahonnan szerezzek beutalót délutánra, de írjam rá hogy sürgös, akkor tudnak fogadni.
Szóval az igazi titok az, hogy "sürgős". Ez az ultimate cheat.
Ekkor némi kapcsolati tőkét bevetve szereztem is beutalót, de ekkor már több óra telt el, akár meg is dögölhetek ugye. Fizetem a TB-t de szart sem ér ezek szerint.
Délután aztán (11 órával később) be is jutottam a szakdokihoz, aki egy látnok képességével próbált nekem segíteni.
Rámnézett és közölte velem, hogz fogyjak le. Panaszaim hallatán (ülni, állni, járni csak komoly fájtalmak mellett tudok) írt fel fájdalom csillapítót, majd némi gondolkodás után fizikoterápiát.
Mint eddig bármikor.
Na ennyit én is tudnék produkálni orvosi képesítés nélkül is.
Jön némi poén.
Ugyanis a fizikoterápiát egy barna papírra felírt 8-10 olvashatatlan latin szöveg definiálta. Kértem időpontokat, 10 kezelés.
A felén már túl is vagyok. Nem használ persze. Mint mindíg. Erre most rákérdezet a terápiás, hogy miért nem hozok kenőcsöt, mert azt kellene rátenni a kezelni kívánt területre ugyanis a kezelés úgy hat.
Nabazdmeg.
Eddig mi a lótúróért nem esett ki a szádon az hogy A KEZELÉSHEZ KELL A KENŐCS???? Közölte, hogy ez rá van írva a szent barna papírra. HOVA BAZDMEG??? Megmutatta. Namost. Megmutattam utólag néhány embernek az írást. Egyrészt nem tudták kiolvasni, másrészt SENKINEK nem jött át hogy a FLEC azt jelenti hogy kenőcs bazmeg vigyél magaddal a kezelésre.
Fasza.
Ezek tök hülyék. Kurvára nem érik meg a 300 forintot sem.