Rádöbentem, hogy nincsenek igazi barátaim. Tudjátok, akire akkor is tud számítani az ember, amikor épp nincs jó passzban.
Vannak akik nagyon közel állnak ehhez a státuszhoz, de barát? Az egy sem.
Haverok, ismerösök, kollégák, olyan emberek, akikkel jól eltudok beszélgetni vagy sörözni, léteznek, köszönöm nekik, hogy vannak és elfogadnak.
Mi lehet ennek az oka?
Persze én. Rengeteg ember vesz körül, mindenki barátkozik mindenkivel, de velem valahogy nem mélyülnek el ezek a kapcsolatok. Láthatóan nem velük van baj, mert azok az emberek, akikkel nagyon szivesen ápolnák tényleges baráti kapcsolatot, mintha elfordulnának tölem amikor éppen átlépnének a 'baráti' övezetbe, míg más emberekkel írígylésre méltó kapcsolatokat ápolnak.
Ha valami most történne velem és nem lenne mellettem a feleségem, senki nem foglalkozna velem.
Szerencsére a család az megvan. öket szeretem. És amennyire tudom ápolom a haveri, ismerösi, kollegáris kapcsolataimat.
Hátha...