Na a napokban voltam az okmányirodába megújítani a jogosítványomat.
Kissé amortizálódott is az IQ-m, úgy távoztam, mint akit a fején defibrilláltak. Azt kell mondanom, 2007-ben is egy elbaszott ország vagyunk ügyintézés szintjén… Nade, kezdjük az elejétől.
Szóval jogosítványt akartam újítani, mivel a jelenlegi február 20-án lejár. Fel is hívtam a körzeti orvosomat, aki nagyon kedves hangon közölte, hogy majd jövő hét szerdán, mert akkorra tud fogadni, plusz vigyek magammal 6000 forintot, mert orvosi vizsgálat lesz ugye hivatásos jogsihoz (igen, az vagyok). Ok.
A megadott időpontban elmentem, mértek vérnyomást, miközben parlamenti közvetítést kellett hallgatnom az asszisztens interpretációjában. 135/90. Coool
Ekkor virtuálisan 16 napot el is vettek tőlem, mert bár a jogsim 20-án jár le, a rendszer az orvosi vizsgálat dátumához köti az újabb 5 év kezdetét, ami február 4.
Fél hónap. Na mindegy, legyintek, majd idegeskedem az okmányirodában, ahova ezek után kellett mennem.
Tapasztaltabb ismerőseim bőszen ajánlgatták, hogy ’ha van ökkontod, akkor e-magyarország meg e-önkormányzat meg e-okmányirodai e-ügyintézés, foglaljak időpontot, és akkor enyimé a mennyek országa’.
Ez így ebben a komplexitásban hirtelen indulatból gyanús volt. A később tapasztaltak ezt igazolták is.
Először is az asszonnyal közösen (!) sikerült kisilabizálni (ökkount volt régebbröl) hogy ezt hogy is kell.
Na aki ezt a honlapot megdizájnolna úgy seggbekúrnám egy szögeskotonnal, hogy az életében informatika közelébe se merne többet menni, ha meglátna egy cyber kávézót, átmenne a túloldalra. Ezt a sokkot el is tettem későbbre, majd ijesztgetem vele a gyereket ha nem akarja a spenótot főtt krumplival.
Időpont szigorúan negyed órás intervallumokban, kiválasztottam egy hétfő déli időpontot.
Jött is egy email, amiben benne volt hogy milyen papírokat vigyek magammal, illetve annyi, hogy 4000 HUF lesz a ügyintézési sarc.
Eddig 10 ropi, gondoltam magamba. Szép pénz egy darab műanyagért. De menjünk csak tovább.
A megadott időpont előtt 10 percel ott toporogtam egy sor végén, ami nem igazán akart rövidülni. A sor elején egy önelégült férfi, eléggé ’vanegykishatalmammindenkileszophat’ stílusban sorszámokat osztogatott. Veszélyben láttam a megadott időpontomat, odamentem a nagy információs pulthoz, hogy mint e-ügyintézésben szűz, mi a teendőm ilyenkor?
’Nem tudom’ volt a nyers válasz. ’Ez ugye az okmányiroda?’, ’Az!’, ’Akkor esetleg..’, ’Nem tudom!’ de ez az utolsó nem tudom már elég határozottan csenget. Olyan lepattintósan. Remélem, majd ezt kapja a kórház sürgősségi osztályan is az illetö ha odakerül.
Visszaálltam a soromba. A foglalt időpont már el is múlt pár perccel, mire sorra kerültem. Az önelégült férfi, látván mit akarok, zsigerből kérdezett egy ’Csekkét befizette?’-t.
Mivan? ’Milyen csekk?’ kérdeztem én. Erre odadobott egy kitöltetlen sárga izét, hogy 4500 forint. Igen, négyezer-ötszáz, visszakérdeztem, felírtam. ’Még jó hol sehol sincs jelezve, hogy ezt előre csekken be kell fizetni’ mondtam, de kb. le is voltam innentől szarva, mert betettek a lúzer mappába. ’Majd jöjjön vissza, ha befizette!’ Ezzel el is lettem zavarva, szerencsére 5 percre volt egy posta, ahol be is tudtam fizetni a csekket. Külön harc volt, hogy kapjak a postán tollat, mert valami nyugdíjas nap volt, ment a test-test elleni küzdelem az ablakoknál.
Jó 20 perccel a lefoglalt időpont után megint a ’portás’-bácsi előtt álltam, aki közölte, hogy majd most fognak hívni. Közbe román menekült munkások pörögtek körbe-körbe. Az egyik zenét hallgatott a mobiljáról, de NEM fülhallgatón, hanem a telefon kihangosított hangszóróján, vagy 4-5 ember táncolt rá a váróban.
Aztán be is hívtak. Fiatalos, szőke hölgy fogadott. Ránézett a másfél mázsás alakomra, a szemében látszódott, hogy nem tudja magát elképzelni combfixben alattam. :-D
Odaadtam minden papírt, a hölgy gyorsan le is fotózott, majd elkezdte a rendszerbe felvinni az adatokat, majd megakadt a csekken. ’4500-at miért fizetett be?’, ’Mert azt mondták kint.’, ’Mégis ki?’, ’Kolléga a pultnál’, ’Dejó, mondják itt a hülyeséget. Csak 400-et kellett volna. Mi legyen?’, ’Fagyizzák el.’, ’Azt nem lehet, majd visszautalják, kb 2 hónap’, ’500 forintot? Ugyanmár..’. Szerencse. Már lelkileg ott voltam, hogy ma már nem intézek semmit. Szerencsére igen.
Figyeltem a folyamatot. XP-t használtak, a tálcán 6-7 program elindítva. Egérrel a hölgy ezek között kavargott. Látszatra tök összefüggéstelenül hol itt 10 kattintás mélységben hol ott 7 kattintásnyira a menütől vitt fel egy-egy adatot a papírjaimról. Néha a rendszer látványosan meglassult. Ekkor a hölgy a láthatóan a benyomódott ’gomb’-ra örültként kattingatva próbált az egérrel némi tempót kicsikarni a rendszerből, közben first-line supportot adott a szobában az összes kollégának: ’Mi? Eltűnt? Nézd meg a tálcán! Nem villog egy kocka? Kattints rá! Nyomtat az csak várni kell. Nem mozog az egér? Várj! Homokóra?’ stb… kb 15 percet ültem ott megkövülve az informatikai szakma egy szörnyszülött termékén amin ezeknek dolgozniuk kellett..
Persze a végen közölték velem, hogy az új jogsit majd postán kapom meg. ’És addig nem vezetek? Mert azt mondta a háziorvos, hogy az ö orvosi papírjával plusz egy hónapig érvényes a jogsim’, ’Nem. Az orvosok is hülyeségeket beszélnek. A jogsiját most itt be is vonom.’. Ö már csak tudja.
Mindenesetre nyomtatott egy papírt, amit elfogad a rendőr, ha gáz van.
Bár összességében sikerrel zárult (eddig) a dolog, nem vagyok elégedett. Valahogy jóval, de jóval többet vártam volna. Legalábbis nem ezt.