Blog Stats
  • Posts - 255
  • Articles - 0
  • Comments - 115
  • Trackbacks - 0

 

Félelemgyár?

Nem tartom magamat olyan embernek, akinek határozott elképzelése van arról, hogy mely politikai eröhöz tartozik.

Hogyis mondjam, baráti társaságokban, ha politikára terelödik a téma, próbálom enyhíteni a légkört, ha valamely kolléga kicsit határozottabb véleményével bírálja a másik oldalt. Mindig lehet találni precedenst a favorizált politikai erö balfaszoskodásaira.

Mégis elöfordul hogy megdöbbenek. Csak két példa.

Egyszer piros pólóban mentem valahova, (direkt nem írom hova) ahol egy baráti társaság tagjaként próbáltam picit szórakozni. Egyik 'kolléga' rögtön megtalált, hozzáteszem, éppen a tavaszi választás környékén jártunk:

- Aztán vigyázz ha felszálsz a villamosra mert még megvernek!
- Miért is?
- Piros polo... mert a FIDESZ-esek mindenkit megvernek csak úgy. Megvertek egy idös embert is, mert szegfü volt rajta, meg kokárda...
- ?, neharagudj, ez kurvára nem érdekel
- Nem biztos hogy ez majd meghatja öket amikor éppen fejberúgnak mert felteszel egy kokárdát...

Nem voltam túl vidám.
A napokban ismét összefutottam az illetövel. Nyomult az új pólójával, ami naracssárga volt:

- Azért vettem, hogy nehogy megtaláljanak ha megrohamoznak minket. (mint kiderült, balos ujságnál dolgozik)
- Nem is értem.. miért is?
- Mert ha nem vagy jobbos, megvernek..
- Szerintem inkább zöld-fehér pulcsit vegyél...

Megint nem voltam túl boldog.

Olyan érzésem van, hogy bizonyos környezetekben az emberekbe oltják a másik fél miatti félelmeket. Aztán persze hogy rettegés van.

Érdekes. Amikor ostromolták a TV épületét, jártam arra többször is. Nem éreztem félelmet. Egyszerüen nem kell beállni az elsö sorba. Választásokra piros polóban mentem, senki nem akart megverni. Öszi választásokon a suli elött Gyurcsányos vicceken röhögtem, senki nem állított belém baltát. Volt hogy nagyobb társaságban jobboldaliaknak megmondtam a nyers véleményemet arról, hogy mennyire fasz a FIDESZ, senki nem vert meg.

Nem tudom, nem értem...

 

 

Copyright © Hamu Rabi