Kínomban röhögök.
Jobban mondva röhögnék, ha tudnék, mivel a mellkasomba minden mélyebb lélegzetvételkor olyan fájdalom nyillal, hogy utánna rögtön émelygés, hányiger, befosás egyebek fenyegetnek, úgyhogy inkább kihagyom.
Persze közben a gyerek (áldott jó baba) itt van a családban 4 hetesen, felelősség, gonviselés lelki teher, mindez rengeteg kínt okoz nekem, így tehetetlenül.
Nade kezdjük az elején.
Még augusztus elején kellemetlenül elkezdett fájni a két lapockam között a hátam. Gondoltam elmegyek a szakorvoshoz. Én naív. Beutaló mellett is csak idöpontra lehet menni, idöpont minimum 2 hétre van csak. Kérdésemre, addig mit tegyek, "szedjek fájdalom csillapítot, vagy hivjak mentöt, de addig is a körzeti orvosnak kell ellátnia" választ kaptam.
Komoly bagázs, ebben az sztk-ban 4 db reumatologus rendel, az egyik miatt a lábam már lebénult ugye....
Gondoltam faszom nekik, a fönököm ajanlásával elmentem egy maszek SZTK-ba, nekem 5000 HUF-ot megér alapon, mindenki bekaphatja..
Maszek doki amikor meglátott, úgy ledöbbent a méreteimen, hogy a rendelés végén még a pénzt is elfelejtette elkérni, úgy kellet hülyét csinálni magamból, hogy "kéremszépen én ugy tudom, itt fizetni is kell". Mindenesetre levetköztetett, elhült, le kellett hajolni a földig, majd ennyi elég alapon irt fel fajdalom csillapitót, majd közölte velem, ha szar, menjek kórházba. Cool..
A dolog kurvára nem akart javulni, eljöt a rendes SZTK-s idöpont, elmentem hát oda is. Konstatálták, hogy igen, ez biztos nyaki meszesedés (ránézésre) majd felirtak nekem 10 db fizikoterápiás kezelést, hogy majd az segít. (Nem segített)
Az elsö kezelés után elkezdett fájni a fülem, mondták menjek át a fül-orr-gégére, nézessem meg...
Nem kellett volna.
Ott két doki is megnézett. Elsö doki belekukkantott a fülembe, majd közölte velem hogy semmi bajom, de mivel száraz a nyálkahártyám, vegyek magamnak orcseppet, az segit.
Vettem, másnapra viszont már nagyon fájt a fülem..
Visszamentem a FOG-ra másik doki fogadott, ö is belenézett a fülembe, majd konstatálta, hogy küzépfülgyulladásom van, egy hetes antibiotikum kurát irt fel.
Sajnos nem múlt el a fülfájásom. Egy hét után visszamentem, a második doki volt bennt. Elég flegmán kirakott azzal, hogy akkor reumán keressem a fülfájásom okát.
Közben lejárt a 10 kezelés, visszamentem a reumára, és jól kiröhögtek. Fülfájás, legalábbis az ami nekem van, inkább a FOG-ra tartozik szerintük. Fasza mi? Mindenesetre felírtak nekem 10 alkalmas gerinctornát. Már akkor kezdtem félni.
Szeptember 20-án megszületett Zsombor fiam. 42. hétre csázsárral, köszönöm, egészséges mint a makk.
Persze majdnem, mivel két naposan a növérkék hanyagságából megfázott, úgyhogy a 4 napos standard korhazi szereplés helyett a 2. naptól az intenzívre került a gyerek, úgyhogy csak akkor láttam, amikor már el kellett (!) hozni a kórházból.
Eljött az elsö geinctorna alkalom. Az egyik müveletnél hasra kellett fordulni, valami reccsent a mellemben, és úgy is maradtam. Azt hittem mellbe vágtak egy baltával. Mindenesetre a srác nem foglalkozott nagyon vele, majd menjek ha úgy érzem tudok tornázni. A dolog néhány nap alatt javulni látszott, bátran vissza is mentem tornára, de nem sikerült, kiderült, elég sok mozdulatban akadályoz az azóta egy hetes mellkasfájdalom.
Ekkor a srác azt mondta, hogyha néhány héten belül nem javul a helyzet, menjek vissza a reumára vagy traumára a korházba... Ó a faszom.
Aztán úgy alakult, hogy javulgattam, majd tegnap (szombat) este kinyitottam a vacsorához egy beföttesüveget, úgy férfiasan, izomból...
2 perc múlva a földön voltam.
Nem tudtam se mozdulni, se lélegezni, se semmi... az asszony ki akarta hivni az ügyeletet. Úgy egy óra mulva javult a helyzet, saját magam hívtam fel az ügyeletet. Mondták, ha tudok menjek be. Bementem, meghallgatta a tüdömet a csajszi, majd közölte velem, hogy szerinte a tüdömnek nincs baja, de menjek be az ügyeletre az Árpád kórházba. Szólt elölre, hogy a sztoriba bele fognak kötni, mert ugye a probléma már egy hete fennált, és nem szeretik, ha ilyenkor ezzel mennek be az emberek. Micsoda jóindulat..
Az éjszakai ügyeleten persze belém is kötöttek ahogy elölre is megmondta az ügyeletes orvosnö. Beszóltak a súlyom miatt is, ott álltam este 8-11.30-ig.
Elpuffogtattak rám 4-5 röntgent, én közben ott agonizáltam. De nem táláltak semmit. Ez láthatóan flusztrálta is öket, de irtak fel fájdalomcsillapítot és haza is küldtek.
Most meg írom ezt a blogbejegyzést. Félek lefeküdni, mert az nem megy egyszerüen.
Fáj.
Ahogy nézem a szakorvosok diplomája arra jó, hogy a betegnek felirjanak valami common szert, ez a reumán a fájdalom csillapitó.
A beteg meg vagy megdöglik, vagy kórházba kerül, de ez öket már kurvára nem érdekli.
Ez van.
És az egy külön sztori, hogy a 2 hetes gyerekkel berendeltek a Heim Pál kórházba 13.00-ra.
A megadott doki 13.00-ig rendelt....