Nem tudom mi van, de úgy tünik, mostanában az emberek mintha sokkal negatívabbak lennének mint pár évvel ezelött...
Kitüntetett szerepben tetszelegnek a biztonsági őrök.
Néhány hete megmütötték a hátamat (porckorongsérv), emiatt kissé nehezen mozgok. Vissza kellett mennem a dokihoz, hogy megnézze hogy javulok, hál istennek már kocsiba lassan de be tudok ülni, uccu.
Persze találkozom egy mintapéldánnyal a kórház autós bejáratánál.
- Hova-Hova?
- Tiszteletem, idegsebészet, xy doktor, felülvizsgálat, meg vagyok mütve, nem igazán megy a gyaloglás....
- Persze, beutalo, lelet, stb?
- Hát az nincs, minden papiromat bent tartották hogy ne keljen hurcolni, de hivjuk fel a dokit.
- Sajnos nem mehet be, mindednki itt akar parkolni, parkoljon valahol kint..
Láttam, itt nem jutok be, csak kissé csodálkoztam, hogy a múltkor, amikor még tudtam járni, csak az asszony hozott be a korházba a mütétre, akkor nem volt ennyire nehézkes a bejutás. Találtam is helyet, nem túl távol, egészséges embernek 10 perc, nekem kb 30 volt az út a bejáratig. Persze emberünk rögtön megtalált. Látta hogy veszettul grimaszolok, és feltünöen sántítok. Nem ismert meg.
- Hová-Mi történt-Hivjak valakit?
- Nem. Köszönöm. Kocsival jöttem idáig, csak messze volt a parkolóhely.
- Miért nem szólt, beengedtem volna.
- Maga küldött el.
- Jaaa.
És már nem is foglalkozott velem. Szerencsére nem volt komoly a helyzet, a doki is meg volt elégedve. Adott papírt, hogy máskor tudjak mit lobogtatni ha megyek.