Nő:
Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett. Ő elgondolkozva néz fölfelé. Én aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról.
Ó jajj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam.
Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal...
Férfi:
Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a picsába nem esik le?!
Előző poszt – talán egyetlen olvasóm által elkövetett – egyetlen kommentjéből:
“milyen jó volt Zürichben. Annyira más világ. Nincs stressz, minden működik, lehet örülni az életnek”
Nos. Én ott toltam el, hogy annó nagyon lusta voltam tanulni. ‘84-ben fejeztem be az általános, 2-es alatti (!) átlaggal.
Pedig a negyediket még négyessel abszolváltam.
Mindezt proli szülők gyermekeként, nekem álom volt a zene, torna, nyelv oktatás. A síparadocsomozás, vagy a balatoni nyaralás.
TANULNOM KELLETT VOLNA..
És még időben elvégezni egy olyan közepet, amiben ERŐS nyelv oktatás van.
Angol, vagy német.
Ha komolyan vettem volna az általánost, akkor az orosz is beficcent volna.
Akkor ÉN MOST NEM EBBEN A BÜDÖS ROHADT ORSZÁGBAN SZÍVÁM a bránert.
Lehet gabával nyomnám cürihben a meleg teákat. Sőt.
Ejj de jó lenne… sajnos nekem már végem. Itt fogom bevégezni egy senkiként.
Pedig szépen indult a szeptember.
Nagyobbik gyerek oviba, uszni jár, gumibugyiról egyből wc-re szokott (1 nap alatt), kicsinek vége lett a nyűgjeinek, hátambannémi javulás volt érzékelhető, helyrebillentettem a családi költségvetést (2/3-ra.. istenem, mik ki nem derülnek, ha az ember loggolni nem kezdi a kiadásait).
Aztán jött a világégés.
Hátam kibaszottul beborult. Szarabbulv vagyok mint műtét előtt. Gyerekeken hetente jönnek ki a különféle egészségügyi bazmeg-ek. Heim Pál elmehet a halál f… Különösen a fül-orr-gége.
Úszásnak így annyi és az ovit is ritkábban látjuk mint előtte, amikor csak arra sétáltunk.
Melóhelyen minden péntek este halál van és katasztrófa. Nem bírom agyilag.
A pénz meg úgy folyik ki a kezeim közül – de nem csokira meg fast-food-ra – mintha különös vonzással élne bármivel szemben, míg engem meg taszítana.
Volt, hogy heti 30e HUF ment el patikára. Kb ugyanennyi parasztszolvenciára.
Mindenki szarik mindenkire itt pesten, megy az átgázolás a másik ember eldőlt testén.
Így ismételten a lelki kutam alján fogom a szívlapátot.
És ások lefelé…
Tegnap volt fiam Zsombor első úszás oktatása. Inkább csak úsztatás volt, mert eléggé ‘játékosan’ ismerkedtetik a vizi világgal őket.
Az edző bácsi – András – szerint gyermekem ‘élénk’ valamint hogy ‘egy egyéniség’ és hogy egy ‘gézengúz’.
Szó ami szó, a mienk kissé kilóg a sorból, bármit kell csinálni, csinálja, de egy kis flikk-flakk-al.
Például ha át kell bújni valami alatt, de csak úgy lehet hogy le kell merülni egy pillanatra a víz alá, megcsinálja, de előtte lelkesen magyarázza, hogy az edző bácsi inkább emelje feljebb azt a valamit mert ugy nem kell lebukni :-D
Édes lehet.
Viszont az űber az az, hogy egy játszótéri ismerős kislánnyal, Hannával, együtt jár erre az oktatásra a fiam.
Hanna egyszercsak odament a Zsombihoz és elcsattantott egy hatalmas puszit.
Nézzük csak, élénk, gézengúz egyéniség, a csajok pedig maguktól mennek hozzá.
Az az érzésem, meg kell ismerkednem a Hanna szüleivel… :-D
MS szerint nem jár nekünk.
Minek az! Mi amúgy se veszünk semmit tőlük. Rendes XBOX Live se jár nekünk. Meg semmi sem. Örüljünk hogy fut még otthon a warez XP.
Megkeresném azt az agytalant, akinek ezt köszönhetjük mi, meg még vagy 100 ország.
Baszódjanak meg.
Namajd USA-ból hozatok magamnak.
Mindenki tudja, hogy az időjóslás nem egy egzakt tudomány. Gyakran közelebb áll a valósághoz a hallottak ellentettje.
Manapság viszont egyre több ‘szakma’ képviselőjével járok úgy, hogy ha nyomok rá egy 1/x-et, na akkor akár hihető is amit mond.
Milyen hülyén nézne ki a föld, ha mindenki számológéppel a kezébe kommunikálna :-D
Hoppácska!
Mobiltelefon… uhhh lehet nem is mondok újat :-DD Series 60-re nem tud valaki 1/x-et? :-DDD
Annyira tutti kis kölyök! Nagyon szeretem!
A bátyus viszont masszívan irigy. Mama Becézik, papa Bencézik. Mindenki Bencézik.
Na akkor én meg tudom, mivel tudok nektek rosz napot okozni!
És megy az ordibálás.
Ejj de jó lenne egy stresszmentes világ! Nézem a picit és majd’ elsírom magam, amikor belegondolok, miben fog felnőni.
Részemről mindent meg fogok tenni, hogy minnél boldogabb legyen.
Nos, 6 hete megműtöttek ismét. Gerinc.
Mivel ebben az esetben már konkrétan tudni vélték panaszaim okát, eléggé bizakodóan álltam (feküdtem) a sebész kezei elé (alá).
Hát kérem.
A műtét sikerült, a beteg elhalálozott.
Kicsit úgy vagyok most, mint a viccben:
János bácsi! Van egy jó hírem és egy rosz!
Sajnos a jó lábát vágtuk le. Viszont a másik szépen gyógyul!
Mert bár a kiváltó okot tényleg megszüntették, de a panaszok, fájdalmak, szenvedések megmaradtak. És kb ennyi.
Most megint az van, hogy reumatológusok után kell szaladgálnom. 1-2 hónapos időpontok, hülye, semmit nem érő kezelések. Lenézés és lesajnálás.
Ülni, menni továbbra se fogok tudni.
Így jártam.
Ha F1-es pilóta lennék, lehet 10 nap alatt minden problémám megszünne.
Tiramisu-t készítünk.
Feleségemmel megbeszélve, összeírta mit kell vennünk. Bevásárlás megvolt, nekiállnánk az elkészítéshez.
- Akkor kell a habfixáló.. - mondom neki
- őŐŐ azt nem vettÜNK… – kutatás – ahh szerencsére van itthon, és még épp nem járt le a szavatossága…
- Ahhrrgggg .. Jó.. amarettó…
- öÖÖÖö az nincs..
- ???
- De legfeljebb nem lesz benne..
- Ehhh… (ekkor már 200/100) … akkor … kakaópor?
- Nincs.. ott a neszkvikk…
- Óbazmeg a tiramisudat…
Mostanában mindennel így járok, ha másra bízom a végrehajtást. Kezdek csalódni az emberekben körülöttem.
Nem lehet mindenki süket körülöttem.
Lehet hogy én beszélek halkan?