Blogolunk / Szösszenetek / Történet

Falra hányt borsó

6770756531_915957168c_b

Hirdetés

loading...

  Az 1500-as évek vége felé történt, hogy barátommal, Sekszpír Vilmossal, a sikeres.  de nem túl igényes színpadi szerzővel egy
londoni csapszékben ültünk együtt. Premier után voltunk, „Macbeth” című bűnügyi drámájának bemutatója volt, és Vili, aki már akkor utálta a nagyképű kritikusokat és a
hisztériás színészeket (ismerte őket, hisz maga is ripacskodott), megszökött a kollektív ünnepelés elől. Már akkor is szívesebben ült le velem, mint másokkal, és ez a szokása máig sem változott. Talán nagyképűségnek tűnik, de meg kell mondanom, hogy rendkívül kedvelt engem, kicsit irigykedve, de kétségtelen megbecsüléssel szemlélte irodalmi pályafutásomat. Akkoriban már megjelent néhány versem a legjobb angol folyóiratokban, volt egy speciális irodalmi elméletem, melyet ugyan azóta elmosott az idő, de akkoriban sem keltett feltűnést… szóval, jól indultam, írói körökben számoltak velem, s ha pályámat félbe nem szakítja egyre izmosodó tehetségtelenségem, kétségtelenül sokra vittem volna.
Ültünk, ő sört ivott, én szatmári szilvát. Én hallgattam, ő várakozásteljesen függesztette rám sekszpíri szemeit. Tudtam, hogy a darabról akarja véleményemet hallani, a darabról, amely valóban elsöprő sikert aratott, s tényleg nem egy helyen magán viselte a tehetséges író kézjegyét. Egészében azonban éppoly zagyva rémdráma volt, a hatásvadászat jegyében született fércmű, amilyeneket ez a félrecsúszott zseni az utóbbi időben tucatszámra gyártott. Nem sok kedvem volt nyilatkozni róla.

  Ő azonban nem sokáig bírta a kínos csendet.

— Egy szavad sincs? — kérdezte komoran.

— Nézd Uiljem! -— mondtam, hogy zavaromat leplezzem, kínosan ügyelve a helyes angol kiejtésre. — Tudod, hogy kedvellek. De mint barátnak, kötelességeim is vannak veled szemben. Te mint költő kezdted … csinos kis szonetteket írtál… aztán egy szép napon kellett a pénz… rátértél a darabgyártásra. Versekből megélni nem lehet…

— Nem bizony — mondta, és lehajtotta sekszpíri-fejét. — Folytasd!

— Sikeres darabokat írsz, hatásos rém drámákat és sikamlós bohózatokat. Kiszolgálod a közönséget, drámáidban gyilkolnak és vérfertőznek, vígjátékaidban disznó vicceket mondanak. A közönség
őrjöng és tapsol, a pénz dől hozzád. De kielégít ez téged?

  Örömmel láttam, hogy szavaim nem tévesztik hatásukat. Egy könnycsepp gördült le sekszpíri szakállán. Ügy éreztem, ez az a pillanat, amikor megmenthetem a siker prédájául odadobott tehetséget.

Hirdetés

loading...

— Mit gondolsz — kérdeztem —, én nem tudnám ezt csinálni, amit te? Nekem is kéne a pénz. De én költő vagyok, és nem alkuszom meg.

— Hogy csodállak ezért… — rebegte alig hallhatóan.

— Nem csodálni kell, hanem utánozni! — mondtam ingerülten. — Vili! — ragadtam meg a kezét. — Fel a fejjel, még semmi sincs veszve! Felejtsd el a giccseket, amiket írtál, spongyát rájuk! „Hamlet”, „Othello”, „Vízkereszt” meg az a veronai ostobaság és a többiek!… pénzt hoztak a konyhára, rendben van … Itt az ideje, hogy egy kicsit gondolj a halhatatlanságra!
Rám emelte megtört sekszpíri tekintetét.

— Abbahagyjam? — kérdezte alig hallhatóan. —• És a siker?

— Az olcsó sikernél többet ér a drága!
Csak úgy odavetettem ezt a mondatot, nem is sejtve, hogy ez az aperszü századok múlva mint művészi program tömör és zseniális megfogalmazása nem fog nemzedékről nemzedékre szállni.
Vilmos kiegyenesedett, az egész ember csupa sekszpíri elszántság volt.

— Abbahagyom! — mondta.

— Kezet rá!
És az ígéret zálogául sekszpíri kezével megszorította az enyémet.

Aranyos fiú volt, de gyenge karakter. Nem tartotta be az ígéretét.

Facebook Hozzászólások