Blogolunk / Szösszenetek / Történet

Átkozott bizonytalanság

13586829673_1e1c558164_c

Hirdetés

Hirdetés

Lakik a Metro kelet—nyugati vonatának magas vasút megállójában egy Kovács Lajosné, kinek férje féltékeny természetű lévén még a múlt században élt legalábbis elképzeléseiben, a női
hűségről. És nem nyugodott, míg egy praktikus, japán gyártmányú Cefalotofont nem vásárolt nagy titokban, hogy abból az ő felesége gondolatait ellenőrizhesse. És mindjárt másnap, hogy a készüléket az ő Boriskájára hangolta, tisztán hallotta, amint az asszony azt mondta magában: „oh, Jenő…'” És noha legszívesebben máris felelősségre vonta volna őt, nagy nehezen erőt vett magán
és egy parányi, holland gyártmányú Televideotofont vásárolva, azt észrevétlenül az asszony blúzába varrta, hogy minden lépéséről tudomást szerezhessen.  Az asszony pedig — kit a technikai újdonságok helyett jobban vonzották a jó külsejű technikusok — alighogy elbúcsúzott férjétől, maris a piacra indult elektromos bevásárló kocsiján, mivelhogy a piac mellett lakott Jenő, akivel mindenkinél jobban szerette eltölteni a délelőtti órákat. Az pedig, hogy az asszony belépett hozzá, mindjárt forrón megölelte őt és az asszony kétszeres szenvedéllyel viszonozta.
A férj pedig, a hivatalban, kimeredt szemmel figyelte az ő aprócska képernyőjén megjelent idegen lakást, majd az ismeretlen férfi mosolygó tekintetét. Még annyit látott, hogy egy férfikéz a képernyő előtt egy gyöngyházgombot, mely feltehetően az asszony blúzát tartotta össze, kigombol, azzal pedig a készülék a lakás mennyezetére fordult és csupán a plafont mutatta hosszú időn keresztül.
Átkozott bizonytalanság! — kiáltott fel magában bosszúsan Kovács Lajos és elkeseredetten töprengett: mikor él majd az ember olyan korban amikor megfelelően ellenőrizni tudja mit csinál a felesége?

Facebook Komment